törékeny

milyen törékeny a test, s a lélek:

egy pici szúrás itt, egy pici szúrás ott,

egy kis vágás itt, egy kis vágás ott.

mire feleszmélsz, ezernyi sebből folyik a véred,

és talán mire megérted

mi is történt az Élet közben,

már hiába állnak körbe többen.

Majd' ki ugrik a szívem!

Majd' ki ugrik a szívem!

Hosszú ideje szunnyadó lelkem

megmozdul,

az összes univerzum

energiája robban

bennem,

s tennem

most kell.

Kísért a múlt

Nesz hallik, egy kihaltnak hitt
szó a fagyos szobában,
s egy érzés, egy régi, avitt
ölt testet a homályban.
A múlt, mint néma kísértet

nefelejts

torkomban tombolnak a szavak

mint darázshad mikor harcba indul

s fékezhetetlen…

agyagmíves formázóm lehelete

lüktet bennem, fülemben dobol

ritmust a vér

szeretni vaj’h mennyit ér?

Karma-tisztán

Tán ezrek múltak azóta, 

- hogy vérünkből az első - 

a sorsnak lett adósa,

s görgették hosszú-hosszú

életeken át.

Végzetet sújtva fejünkre,

s nem tekintve előre,

mennyi vérbe kerül e

fullasztó torzulása

ó értékeknek.

Sorsfordító

Mindketten inkább ezt az utat vállaltuk,

mert az álszent világot mégsem állhattuk

meg milliónyi kimondatlan szó nélkül.

Csoda hát, ha sarokba bújva megrémül

bennünk a dédelgetett, színtiszta álom?

Halálra ítélt szavak

Mért kell, hogy a szó, mi tegnap édes volt,
Ma, mint az epe, oly keserű legyen?
Mért kell, hogy lelkemen száradjon folt,
Nincs ember, ki a számra zárat tegyen?

Könnytelen szonett

Néha, mikor bánat gyötri a lelkem,
s kínzó fájdalmam felér már az égig.
Néha, mikor üresnek érzem testem,
s úgy tűnik, utamon nem érek végig.