Halálra ítélt szavak

Mért kell, hogy a szó, mi tegnap édes volt,
Ma, mint az epe, oly keserű legyen?
Mért kell, hogy lelkemen száradjon folt,
Nincs ember, ki a számra zárat tegyen?
Mert mi tegnap piedesztálra emelt,
S mint tollpihe, gyengéden cirógatott,
Holnap sötét és mély kriptába temet,
Miután, mint a bűnöst: fellógatott…
Ugyanez a szó hullajt nagy könnyeket,
S térdre hullva szól bűnbánó fohásza,
Mindőn indul már temetései menet,
De késő! Megérett az ő kovásza!
        Itt áll a bakó! Tönkre teszi fejem,
        Az ítélet is csak egy szó, ég velem!

2005. február 16.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések

időmértékes szerelem

a szívem                      elraboltad:
fejemben ott a         kép, ahogy kezed
kezembe fogva össze-vissza ballagunk
a várban, és szemedbe nézve síromig
eskü  hagyta  el  szerelmes  ajkam…

A szerzői jogokról

A blogban elhelyezett tartalmakat szerzői jog védi, azok máshol történő felhasználását a szerző megtiltja. A blogban közzétett írott alkotások bárminemű felhasználásához a szerzők nem járulnak hozzá, azokat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény által meghatározott módon kell kezelni. Copyright © 2023 Medvéné Adamócki Dóra és Medve Zsolt