Halálra ítélt szavak

Mért kell, hogy a szó, mi tegnap édes volt,
Ma, mint az epe, oly keserű legyen?
Mért kell, hogy lelkemen száradjon folt,
Nincs ember, ki a számra zárat tegyen?
Mert mi tegnap piedesztálra emelt,
S mint tollpihe, gyengéden cirógatott,
Holnap sötét és mély kriptába temet,
Miután, mint a bűnöst: fellógatott…
Ugyanez a szó hullajt nagy könnyeket,
S térdre hullva szól bűnbánó fohásza,
Mindőn indul már temetései menet,
De késő! Megérett az ő kovásza!
        Itt áll a bakó! Tönkre teszi fejem,
        Az ítélet is csak egy szó, ég velem!

2005. február 16.