Karma-tisztán

Tán ezrek múltak azóta, 
- hogy vérünkből az első - 
a sorsnak lett adósa,
s görgették hosszú-hosszú
életeken át.

Végzetet sújtva fejünkre,
s nem tekintve előre,
mennyi vérbe kerül e
fullasztó torzulása
ó értékeknek.

(A láncot lerázni végleg
csak fejet hajtva lehet
- hogy földet ér a térded -,
s állod az ütéseket
mi jutott neked.)

Összekulcsolva kezünket
- szívünkben szerelemmel -
hittük, hogy teljesülnek
vágyaink és álmaink,
s tettük a dolgunk.

Aztán felismertük.

Végzetünk foglyai vagyunk.
A választás fantazma,
így csak egy esélyt kaptunk,
leróhatjuk a Sorsnak
vérünk bűneit.

Térden csúsztunk a bél-sárban,
mocsarába süppedtünk,
és maradtunk csak hárman:
ő, én, meg a szent hitünk,
hogy túléljük ezt.

...

Most itt állunk. Nem tép vihar,
meggyötört arcunk felé
a nap sugaraival
fordul. Elindulunk hát…
karma-tisztán.

2015. 03. 13.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések

időmértékes szerelem

a szívem                      elraboltad:
fejemben ott a         kép, ahogy kezed
kezembe fogva össze-vissza ballagunk
a várban, és szemedbe nézve síromig
eskü  hagyta  el  szerelmes  ajkam…

A szerzői jogokról

A blogban elhelyezett tartalmakat szerzői jog védi, azok máshol történő felhasználását a szerző megtiltja. A blogban közzétett írott alkotások bárminemű felhasználásához a szerzők nem járulnak hozzá, azokat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény által meghatározott módon kell kezelni. Copyright © 2023 Medvéné Adamócki Dóra és Medve Zsolt