Sorsfordító

Mindketten inkább ezt az utat vállaltuk,
mert az álszent világot mégsem állhattuk
meg milliónyi kimondatlan szó nélkül.
Csoda hát, ha sarokba bújva megrémül
bennünk a dédelgetett, színtiszta álom?

A dolgom már csak annyi, hogy ezt a három
erőt szív-szeretettel fonom egymásba
- Létanyánk születésünktől csak ezt várta -,
Jószerencse fiát otthonunkba küldi,
és mi hellyel kínálva hagyjuk leülni,
majd meséljük az életről szőtt vágyakat…

Mindről szeretnénk, hogy valóra váljanak.
Szemeinkbe nézve látja is a múltat,
szenvedéseit a szerencsétlen útnak.
Megfáradt kezeinket kezébe véve,
gyöngyházfény energiáinkat érintve
rejti szívünkbe angyalszárnyú gyermekét.

Az elhalt, beteljesületlen tervekért,
megmászhatatlanul meredek falakért,
alig hitt, imába fojtva valaha kért
megpróbáltatások hosszú sora zárul.
Sikeres, új élet az, mi elénk tárul.
Pokoli karmánkat vérünkkel lemostuk.

A harc végére, mint sehonnai koldus,
úgy állunk lobogó büszkeséggel, csendben 
(A puszta földön, és nem a messzi mennyben!)
és rabláncunk esvén fehér köddé válik…
testünk-lelkünk szabadon száll mindhalálig.
Áldást hintett fejünkre a Mindenható.

2015. 01. 22.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések

időmértékes szerelem

a szívem                      elraboltad:
fejemben ott a         kép, ahogy kezed
kezembe fogva össze-vissza ballagunk
a várban, és szemedbe nézve síromig
eskü  hagyta  el  szerelmes  ajkam…

A szerzői jogokról

A blogban elhelyezett tartalmakat szerzői jog védi, azok máshol történő felhasználását a szerző megtiltja. A blogban közzétett írott alkotások bárminemű felhasználásához a szerzők nem járulnak hozzá, azokat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény által meghatározott módon kell kezelni. Copyright © 2023 Medvéné Adamócki Dóra és Medve Zsolt