Egyszer földet érünk mind

Hópehelyként ezredmagammal nekirugaszkodunk

a vaskos habputtonyról

 - telve lelkesedéssel vágyakkal - 

saját szivárvány szárnyakkal

készültem magamnak

lábaim bárhol is akadnak

el

Porból lettem

Homok lennék,

bársonnyá varázsolnám

a magányos partokat,

hol a lemenő nap

is csak nekem bólogat.

Tornádók hevével

járnék keringőt

a szakadt ég alatt,

Találj rá!

Polc mélyén, porosan,

csonttá kövülve,

némán pihen a röpke

lét.

Elhagyatott helyen,

száz millió éves

nesztelen pillanat

kél.