Időlabirintus

Bejegyzések

akkor is felállok címkéjű bejegyzések megjelenítése

Csönd…

Aztán lassan megremeg a föld,

villám cikázik, s mennydörögve

útjára indul egy vadsággal nemtelen

földöntúli gerjedelem,

mely beléd kiáltja:

ÉLJ!

Valami beindult…

Sár-mámorban ülepedő görcsfantáziák

telepednek telepemre. Nem akarom!

Vajon ki menti e nyeszlett-koszlott

szerencsétlen fél-fenéken

ide-oda imbolygó tudatot?

Mikor kín szegi repülő szárnyad,

és hited a semmi felé vágtat,

mikor keserű a víznek íze,

sokat megélt hazádnak nincs szíve,

Élni akarok!

Várat festek, szörnyek lesnek

minden irányból

kirántó

hideg futkos lázongó börtönömben.