Csap(ong)ás
Sár-mámorban ülepedő görcsfantáziák
telepednek telepemre. Nem akarom!
Vajon ki menti e nyeszlett-koszlott
szerencsétlen fél-fenéken
Elhagytak…
Imáikban nem kérnek rám
óvó figyelmet, hogy az Úr
megvesse bennem hitét.
Kitagadott sors-kegyeltek.
(Van ilyen?)
Köztük mardos milliónyi
simogatásra való kéz.
Már-már hiszem, létem boncolása
valahol messze röhögésbe fullasztja
az Emberalkotó testét.
Bennem sikolyok, remegő könnyek,
álom-remények zúzott hada rekedt,
és mégis az utolsó, nehezen kipréselt
könnycseppel (mert sírni nem szabad)
azt suttogom magam elé, hogy
túl fogom élni! Ezt is.
S ha így alakul, és az iszap-végletek
betűről-betűre rendeződött tiszta
forrássá válnak, akkor kérném
a Sorstól, tiszteljen meg azzal,
hogy végre élni hagy!
Záhony, 2012. 04. 17.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése