Mindenen át II.

Mikor kín szegi repülő szárnyad,

és hited a semmi felé vágtat,

mikor keserű a víznek íze,

sokat megélt hazádnak nincs szíve,

mikor ereket fonnyaszt a méreg,

s éhhalálban gyűrűznek a férgek,

mikor mélyen gubbaszt a félelem,

s a kenyér már rég nincs, mint lételem,

Akkor mi az élet, mondd?

Mikor angyalok védik a szárnyad,

és reményed gát nélkül is szállhat,

mikor méz-bor tengerré lesz utad,

s helyed lehetőségeket mutat,

mikor mosoly kíséri napodat,

s az ég kegyelmes jólétet hozat,

mikor kinyílt virág a létezés,

és nem ismered a szót: kétkedés,

Akkor élsz csak igazán!

2011. 06. 09.