Egyszer földet érünk mind
Hópehelyként ezredmagammal nekirugaszkodunk
a vaskos habputtonyról
- telve lelkesedéssel vágyakkal -
saját szivárvány szárnyakkal
készültem magamnak
lábaim bárhol is akadnak
lesz
legyen
mentőöv
Selyemkendő köt
Szerelmem szívéhez
nézd meg
most is kacéran mosolyog a szeme
belepirulok. csak Vele, örökre Vele…
Öten perdülünk összeölelkezve
egymás szavába vágva ide is nézz oda is nézz
a világot körbefogja ez a tíz kéz
nekünk ez nekem ez a jelen
Kívánunk hármat vagy inkább százat
kacagva fordulunk párat
Meseországban járunk
csilliónyi megaboldogságos
életképeink villannak fel
Egyszer földet érünk mind
s majd akkor csakis akkor
kisüt a nap
de… ezt pont nem is néztem
hova estem nem én kértem
Antarktisz
Vízzé olvadok
csorgok bele az óceánba
kristálytisztára mosom magam
aztán beszív a hűs föld
hogy újra a habputtonyon üljek
lábam lógatva egy új világ felé
tele tervekkel és álmokkal
Farmos, 2019. 07. 18.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése