Verejtéked jussa...

A napok elfolynak - mint szürke homok -
az idő vén, ráncos ujjai között,
s arcodon keserű remény hagy nyomot:
szabadulsz gúzsból, mibe sorsod kötött…
És mit ér az erős hit, a vak remény,
ha a nagy könyvben rég meg vagyon írva,
verejtéked jussa: egy falat kenyér,
amit ízétől fosztva majszolsz sírva…
De az időt, mit az ég kiszabott rád,
akár így, akár úgy, de ki kell töltsed.
Próbáld szebbé tenni, hogy ne érjen vád:
öregebb lettél, de kicsit se bölcsebb…
        Számít, mennyi az öröm, és a bánat?
        Te döntöd el, hogy miből épül várad!

2005. október 29.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések

időmértékes szerelem

a szívem                      elraboltad:
fejemben ott a         kép, ahogy kezed
kezembe fogva össze-vissza ballagunk
a várban, és szemedbe nézve síromig
eskü  hagyta  el  szerelmes  ajkam…

Időmértékes időmulattató

a végtelenbe vágtató idő arasz-
ra töpped össze, mint a száradó spon-
gya: kis homokszemek peregnek a
törékeny, ám de tetszetős test-
ben. így pereg le életünk

A szerzői jogokról

A blogban elhelyezett tartalmakat szerzői jog védi, azok máshol történő felhasználását a szerző megtiltja. A blogban közzétett írott alkotások bárminemű felhasználásához a szerzők nem járulnak hozzá, azokat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény által meghatározott módon kell kezelni. Copyright © 2023 Medvéné Adamócki Dóra és Medve Zsolt