születésnapomra...

múlnak lassan fejem felett az évek,
és néhol már hajamba tarkít a dér,
bölcsebb nem lettem én, hiába élek;
elszántságomra jár esetleg babér…
harminchét életév - kalandos rege;
homlokomra mély barázdáit véste,
mint igavonó öszvér húzta eke,
s szemem mellé szarkalábát idézte.
csak a tapasztalás az, mi gyarapít
engem; tovatűnt napok vaskos ára,
váltó, melytől az élet nem szabadít,
pedig delelőn a nap nemsokára…
        bút űzve ecsetet fogok kezembe,
        napsütést festek borongós egemre.

2015. március