Pusztulás
Görcsöt kapott idegszál,
undorító, nyálas száj,
hörgő tudat
fullasztotta elmék…
***
Álarc volt, mit láttam,
s csak hittem,
hogy lábra álltam.
Földbe tiportál, s most véged,
átkozom gyilkos véred!
***
Áttört a fal, porba hullt,
mi eddig megvakult
létben sikított
a könyörtelentől…
Vad szörnyek üvöltő csordája
szabadult börtönéből…
s feléd tart.
2015. 08. 23.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése