Ostorcsapás

Ostorcsapás sok száz szavad,
kéretlenül véred pazaroltad
értem.
Mérgem
annyi, várt vagy sem, de hiba vagyok,
porhintésnyi reményt sem hagyok,
sem kétséget,
hogy azt a magaslati kékséget
- mi illúzió csupán,
(s így is ezer milliószor vág pofán) -,
föl sem érhetem.
Sem magamtól, sem sámliról, sem Isten
magasztos tenyeréről. Hiába
szállnak a szavak vitába,
idegenül cseng auránkon a rend,
s hogy lobbant dühöd másra kend!
Átkom magzatvízként siklott körém,
hét és fél milliárdot helyeztél fölém,
csak mert tévedés a múlt.
Ha minden kisiklott úgy fúlt
volna Dunába, mint a sosem feledett
sorskísérő keserű tett,
balkézről
néző
orángután
bámulna a napba bután.
Így már nem maradt másom,
csak semmi-szívemen az álom:
Így vagyok jó, s kerek egész.

Záhony – Budapest 2014. 07. 27-29.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések

törékeny

milyen törékeny a test, s a lélek:
egy pici szúrás itt, egy pici szúrás ott,
egy kis vágás itt, egy kis vágás ott.
mire feleszmélsz, ezernyi sebből folyik a véred,
és talán mire megérted
mi is történt az Élet közben,
már hiába állnak körbe többen.

A szerzői jogokról

A blogban elhelyezett tartalmakat szerzői jog védi, azok máshol történő felhasználását a szerző megtiltja. A blogban közzétett írott alkotások bárminemű felhasználásához a szerzők nem járulnak hozzá, azokat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény által meghatározott módon kell kezelni. Copyright © 2023 Medvéné Adamócki Dóra és Medve Zsolt