Ostorcsapás

Ostorcsapás sok száz szavad,

kéretlenül véred pazaroltad

értem.

Mérgem

annyi, várt vagy sem, de hiba vagyok,

porhintésnyi reményt sem hagyok,

sem kétséget,

hogy azt a magaslati kékséget

- mi illúzió csupán,

(s így is ezer milliószor vág pofán) -,

föl sem érhetem.

Sem magamtól, sem sámliról, sem Isten

magasztos tenyeréről. Hiába

szállnak a szavak vitába,

idegenül cseng auránkon a rend,

s hogy lobbant dühöd másra kend!

Átkom magzatvízként siklott körém,

hét és fél milliárdot helyeztél fölém,

csak mert tévedés a múlt.

Ha minden kisiklott úgy fúlt

volna Dunába, mint a sosem feledett

sorskísérő keserű tett,

balkézről

néző

orángután

bámulna a napba bután.

Így már nem maradt másom,

csak semmi-szívemen az álom:

Így vagyok jó, s kerek egész.

Záhony – Budapest 2014. 07. 27-29.