Napraforgó szonett

Miféle virága vagy te az égnek,
ki benőtte már az egész világot?
Szirmaid nyár végre szárazra égnek,
mi végre teremt Isten ily virágot?
Ahonnan több fény jön, te arra nézel,
de éj sötétjében búsan lóg fejed,
mert illatoddal csak nappal igézel,
s alkonyat után nem találod helyed!
Szépséged nem vitás, de színed gyanús,
ám mindenféle rovart csábítva vonz,
s neked az kell: magvadban nőjön a hús,
hisz nemsoká’ színed lesz: akár a bronz…
        És jön az ősz hamar – fejedet veszi –
        megfonnyadt tested föld porába teszi!

2005. február 12.