Mi van, ha...

Mi van…
mi van, ha ennyi volt?

Ha palástját teríti rám a hold,
és tébláboló lelkem nézi,
majd türelmesen felidézi
velem az elmúlt éveket.
Letérdelek.
Így mégiscsak másabb,
talán szabadabban árad
minden pillanat,
mi itt maradt.

Mi van…
mi van, ha ennyi volt?

Ha úgy leszek egy marék folt
lábnyomotok alatt,
mint mikor a sarat
kaparják,
mert azt akarják,
tiszta legyen a talp,
hogy nyugalommal nyald
másnap az előtted lévőt,
mint gyűrött kérőt…

Mi van…
mi van, ha ennyi volt?

Ha az idő vasmarokkal fojt,
minden hamvába zuhan,
s engem mint hideg zuhany
ér a felismerés, hogy késő!
Már nincs az a lüktető, égő
érzés.
Kérdés:

Mi van…
mi van, ha ennyi volt?

Ha a Végzet kiolt
minden remény-szikrát,
s faarccal közli, vidd át
a következő létbe!
Ordítom, hogy Nem fér be
a múlt és jövő egy kalapba!,
de megnyúló alakja
eltűnik a szürke égen.
Végem…

Mi van…
mi van, ha ennyi volt?

Ha testem-lelkem holt
fulladásba reked,
s én még a delet
sem húzom ki. Könnyek,
szörnyek
tépáznak legbelül,
s ha borsnyi hitem is elmerül,
vethetem az ágyam,
és kinyújthatom a hátam.

Mi van…
mi van, ha ennyi volt?

Egy percre felnézek az égre,
belebújok a Jóisten tenyerébe,
és meghallgatom meleg szavát:
engem még egyáltalán nem várnak odaát!

2020. 05. 15.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések

időmértékes szerelem

a szívem                      elraboltad:
fejemben ott a         kép, ahogy kezed
kezembe fogva össze-vissza ballagunk
a várban, és szemedbe nézve síromig
eskü  hagyta  el  szerelmes  ajkam…

A szerzői jogokról

A blogban elhelyezett tartalmakat szerzői jog védi, azok máshol történő felhasználását a szerző megtiltja. A blogban közzétett írott alkotások bárminemű felhasználásához a szerzők nem járulnak hozzá, azokat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény által meghatározott módon kell kezelni. Copyright © 2023 Medvéné Adamócki Dóra és Medve Zsolt