Lopott csókok

Rettegve óvott, finom csókot lopott

párnától a paplanig kopott,

estszéli  rubin csillagunk.

Pillantsunk hát bele a mélybe,

örvénylő kegy-kehely vérperzselő

vermébe,

s felejtsünk…

Rejtsünk még méz illatú vágyat,

(hogy ne kíméljük az ágyat)

mikor szemünkben dobog az

„Akarlak!”,

s kéjesen mozdul a test.

A képzelet szüntelen fest…

s  vászna csöndes valósággá lesz.

Záhony, 2011. 02. 03.