Lélek-fagott

Bekúszik a napfény lassan
ablakom vasbordáin:
bánatot ölni jött halkan,
mint ahogy Ábelt Káin,
s imám meghallgattatott!
Láncom porba hull csengve,
s újra szól a lélek-fagott
győzedelmes dalt zengve.
Rideg kőfalak omlanak,
új álmok szárnyat bontanak,
a remény karját nyújtja,
fájdalmat porba sújtva.

2005. február 3.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések

időmértékes szerelem

a szívem                      elraboltad:
fejemben ott a         kép, ahogy kezed
kezembe fogva össze-vissza ballagunk
a várban, és szemedbe nézve síromig
eskü  hagyta  el  szerelmes  ajkam…

A szerzői jogokról

A blogban elhelyezett tartalmakat szerzői jog védi, azok máshol történő felhasználását a szerző megtiltja. A blogban közzétett írott alkotások bárminemű felhasználásához a szerzők nem járulnak hozzá, azokat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény által meghatározott módon kell kezelni. Copyright © 2023 Medvéné Adamócki Dóra és Medve Zsolt