Lélek-fagott

Bekúszik a napfény lassan
ablakom vasbordáin:
bánatot ölni jött halkan,
mint ahogy Ábelt Káin,
s imám meghallgattatott!
Láncom porba hull csengve,
s újra szól a lélek-fagott
győzedelmes dalt zengve.
Rideg kőfalak omlanak,
új álmok szárnyat bontanak,
a remény karját nyújtja,
fájdalmat porba sújtva.

2005. február 3.