Könnytelenül

Szeretnék zokogni néha,
parányi kristályokba
zárva bánatot, mi léha,
aztán kacagnék újra...
Miként egy óvodás teszi,
ki könnyeit elejtve,
arcát az égre emeli
felhőtlenül nevetve...
De szemeim oly' szárazok,
mint a forró sivatagok.
Torkomba gyűlik mélám,
s csak ajkam remeg némán.

2005. december 9.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések

Időmértékes időmulattató

a végtelenbe vágtató idő arasz-
ra töpped össze, mint a száradó spon-
gya: kis homokszemek peregnek a
törékeny, ám de tetszetős test-
ben. így pereg le életünk

A szerzői jogokról

A blogban elhelyezett tartalmakat szerzői jog védi, azok máshol történő felhasználását a szerző megtiltja. A blogban közzétett írott alkotások bárminemű felhasználásához a szerzők nem járulnak hozzá, azokat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény által meghatározott módon kell kezelni. Copyright © 2023 Medvéné Adamócki Dóra és Medve Zsolt