imába szentelt fájdalom

imára kulcsolom remegő kezem,
kiszáradt ajkaim összeszorítva
kérdem: istenem mi a célod velem
e borzalmaktól égig beborítva,
saját szarában hörögve fuldokló
világban - akkor már inkább a seol!
lelkem porhüvelyétől vált rút torzó:
keresi, de nem leli helyét sehol…
isten helyett csak a puszta lét felel:
fájdalom vájja karmait a mába,
s mint kire az örök sötétség lehel
csókot, elenyész' a holnapok álma…
        ezernyi imába szentelt fájdalom,
        ha megtartod Őt, én mindezt vállalom.

2015. január 17.