Hitetlen hívők

Öl…

Ki eladott harminc pénzért,
s csókkal árult el téged,
bűn bánva szaladt kötélért,
így fizetve meg véred.
Drága ez a harminc ezüst,
mely éltet hoz halálnak
jöttével. S a pokoli üst,
melyben lelkük valának
az árulóknak, szintén e
harminc ezüstnek teteme…
S érettük nem szól fohász,
maradnak büdös kovász!

Sír…

A Szikla, mely tagad hegyet
szava előtt kakasnak,
midőn ütik már a szeget,
sírva dől a falaknak.
Szégyennek mocskában ázik,
hisz kőkemény szikla volt,
s most háromszor is hibázik,
és lelkén szárad e folt,
hogy később majd erős legyen,
s pogányoknak hitet vigyen.
Mert Szent Jánosnak vize,
nem csak zsidóknak hite…

Hisz…

Meghalni jöttél közénk, hogy
általad nyerjünk éltet.
S midőn elernyedt tested rogy
sírba, kik hazug vértet
viselnek, isznak vállvetve
hazug bálványról csorgó
vért. S buzgón keresztet vetve,
mint éhező kuncsorgó…
Úgy zengik neved az égbe:
„Ne vígy minket kísértésbe!”
S közben tudják: nevetve
szögeztek ők keresztre…

Mert…

Nem hitték, hogy eljött a nap,
Mikor jő a megváltó,
S félt tőled a sok hazug pap,
Mert hatalmuk mulandó…
De arcukon torz ijedtség,
Mert sírod üres harmad
Napra, s tudják: a fizetség
Részükről el nem marad!
Remegve esnek most térdre,
Irgalmat remélnek félve,
Mert közeleg az óra:
Mehetnek számadóra!

Fél…

Ki a keresztre tétetett,
És bár szája másként szól,
De tudja már, hogy „tévedett”,
S az égi kürt neki szól…
Mikor isten nyilatkozék
A bűnös lelkek felett,
Majd szaporán szabadkozék:
„Mi azt hittük, eretnek!”
De a szó akkor már kevés,
S farizeusnak menekvés
Csak is a halál lehet,
Mert átkozta az eget!

2005. február 11.