Fakíroknak áll a világ!

Nézz szembe a ténnyel, s etesd meg kenyérrel

gyermeked míg lehet; mert maholnap mehet

híd alá, utcára, minden szegény pára

ki nem rendelkezik drága papírokkal,

vagy nem jeleskedik nyelvsatírokkal

történő feneket(len) nagy tudással.

-Ással, -ással, meg az élni akarással,

s a zörgő csontjaiddal, lelked romjaival,

porszemnyi erőddel, s a levesmerővel

kántálsz vérző hitet, s csonka kínja intett,

te rendületlen lépsz lejjebb, s lejjebb. Penész?

Vész? Enyész? Félsz? Kérsz?

Ne légy olyan nyeszlett, igaz ház, pénz veszett,

de bírod te bátor! (Lennél gladiátor?)

Itt az idő, most-soha: Isten ostora!

Miért versz szüntelen? Nyájad oly bűntelen…

Persze, kik ezt tették, s javunkat megették,

megérdemlik bárdod - segítünk mi, vágd ott!

Látod, jó nép vagyunk, csak a kisasztalunk

mi üresen tátong, s mi tettük azzá.

Tunkolj világ, neked dagad, mit ástál magadnak!

Budapest, 2009-06-26