Apámhoz

érezni újra vállamon kezed de
jó lenne. még csak egyszer óvna-védne
erős karod. hiába, múlt idő nem
tér vissza szív-keservem elfedezni
hangjával…

mesélni lenne jó, beszélni véled,
de mindhiába. hangom elnyelé a
csend és a néma fájdalom: hiányod.
kezemben árva kála gyászol, és te
csak hallgatsz…

nevetni lenne jó veled. kajánul
nevetni, mint amikor minden rendben
volt még… hiába, elragadt a végte-
len. én csak állok itt, a kőbe rótt ne-
ved nézve…

két éve marja lelkemet hiányod,
miként a kór eleven tested rágta,
míg bírtad. ésszel értem én, de szívem
búsan jajong… mi megmaradt belőled:
csendes kín…

de hallod-é vajon keservem édes-
apám? elér-e téged óhajom? vi-
gyázó szemed figyel fiadra? kérlek
Uram, vigyázz apámra, légy kegyelmes
lelkével…

2012. október 7.