Ajkad...

Édes akár csak a legcukrosabb méz,
és ha vágytól égő ajkaimhoz ér,
egy sosem remélt boldogságot idéz,
s pezsdül ereimben a vöröslő vér…
Ha halkan - mint mikor őszi szél susog -
fülembe súgja, hogy mennyire szeret,
a menyországban járok, és jól tudom:
mindenki sír, csak az én szívem nevet…
Szépsége úgy vonz, mint vasat a mágnes,
és e mennyei kép többet ér nekem,
mint többszáz ezer isteni áldás. Ez
életem, halálom, földem és egem…
        Új, boldog életre születtem benne,
        meg is halnék, ha nem az enyém lenne!

2006. április 27.