Várlak haza, s...

… minden perc maga a nyomorúság,
lelkemre telepszik a fáradt szomorúság.
Fojtogat a hiány, a puszta lényed hiánya,
összeszorul a szívem - de hiába.
Elsodor magányom tengere,
némán ordítok a csöndbe bele.
Választ nem találva
összeszorul a szívem - de hiába
Te vagy az egyetlen, aki megmenthet,
aki innen az égig is emelhet.
Aki végül az életemet menti meg,
szoríts magadhoz - amikor csak lehet!

2006. 11. 21.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések

időmértékes szerelem

a szívem                      elraboltad:
fejemben ott a         kép, ahogy kezed
kezembe fogva össze-vissza ballagunk
a várban, és szemedbe nézve síromig
eskü  hagyta  el  szerelmes  ajkam…

Időmértékes időmulattató

a végtelenbe vágtató idő arasz-
ra töpped össze, mint a száradó spon-
gya: kis homokszemek peregnek a
törékeny, ám de tetszetős test-
ben. így pereg le életünk

A szerzői jogokról

A blogban elhelyezett tartalmakat szerzői jog védi, azok máshol történő felhasználását a szerző megtiltja. A blogban közzétett írott alkotások bárminemű felhasználásához a szerzők nem járulnak hozzá, azokat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény által meghatározott módon kell kezelni. Copyright © 2023 Medvéné Adamócki Dóra és Medve Zsolt