Várlak haza, s...

… minden perc maga a nyomorúság,

lelkemre telepszik a fáradt szomorúság.

Fojtogat a hiány, a puszta lényed hiánya,

összeszorul a szívem - de hiába.

Elsodor magányom tengere,

némán ordítok a csöndbe bele.

Választ nem találva

összeszorul a szívem - de hiába

Te vagy az egyetlen, aki megmenthet,

aki innen az égig is emelhet.

Aki végül az életemet menti meg,

szoríts magadhoz - amikor csak lehet!

2006. 11. 21.