Szonett a kritikushoz

Kétélű fegyver ám a szó barátom,
és néha öl, mint jó termést a sok gaz!
De ha fáj, én nem veszem a kabátom,
talán meg is köszönöm, hogyha igaz…
Néha meg simogat, mint nyári szellő,
fényez, mint napfény az ódon kápolnát,
mert van mikor a jó szó az, mi kellő!
Csak ne magyarázd Tolnába Bábolnát…
S ha téged ér a szó, nem kell a vétó!
Viseld büszkén, hisz kritika annak jár,
csak annak, ki a figyelemre méltó…
Az életben pár még biztos megtalál!
        De sose feledd: a szó kemény fegyver,
        ha nem a kezedben van, lehet, megver!

Megjegyzés: Dancsa Józsefnek ajánlva barátsággal!
2005. március 29.