Reménykeltő

Nem soká´ új nap kel a horizonton;
a remény bágyadt sugarai lassan
kúsznak a korahajnali égbolton,
s a sötét éjszaka elvonul halkan…
Ne félj, a kínzó álmok elégnek a
fényben, és mire a toronyban delet
kongat a harang, nyugovóra térnek a
baljós árnyak, és elhagyják a teret.
Dobd el azt a megfakult szürke képet,
hisz´ az csak a tegnapok ócska mása…
Töröld meg szemed, és lássad a szépet,
mert a bánat a lélek korhadása…
        Látod odafenn a szivárvány ívet?
        Engedd neki, hogy átjárja a szíved!

2006. január 4.