Ott, hol…

Hol valóval kacérkodik a látszat,
ott, hol a bakó hajtja tönkre fejét,
ott voltam valahol én: durva vázlat
egy kopott élet-tervrajz hátsó felén…
Hol álom és valóság határa van,
ott, hol az elvetélt gyermek is felsír,
ott vagyok valahol én: egy hamis tan,
amellyel csak egy tébolyult elme bír…
Hol a halál az élettel frigyre kel,
ott, hol fájdalom már nem hasít belém,
ott leszek valahol én: egy vésett jel
a rozsdától tarkított kasza nyelén…
        Üres szavak! Megmondom, hol vagyok én:
        Legszebb, s legforrób nyarak örök telén!

2006. január 9.