Út

(leguggolok

a gondolatok teret hasítanak)

pásztázó szemeim előtt

halott remények futnak

sohavolt jövőjük felé

s

ujjaim között vén falak

törmeléke pereg

miközben apró vágást ejt

és serkenő vércsepp

zuhan a mélyszínű avarba

kinőtt gúnyáját terítené

vállamra a Múlt

mint eddig

ha találkoztunk

de utunk többé

nem keresztezi egymást

búcsúzok

félreállok

ruhája sárba hull

rálépek

és megyek tovább

2015.08.23.