Segélyvonal anyukáknak!

Amikor egész nap csak ordít,

és az idegbaj a párkány felé fordít,

amikor dobhártyád szaggatja a visítása,

s téged már nem hat meg a sírása,

amikor le tudnád rombolni a világot,

s elborult aggyal az ablakot is kitárod,

amikor már semmit sem látsz a dühtől,

és az összes létező ötleted kifüstöl,

amikor a nagy családról végleg leteszel,

és inkább sörből kérnél egy rekesszel,

amikor ökölbe szorul a kezed,

és a józan ész kívül reked…

akkor kiálts, hogy halljam,

s rohanok, segítek a bajban!

Tudd, hogy nem vagy egyedül…

ülj le egy percre,

s egy csokitól talán az arcod is felderül…

míg odaérek.

2014

(egy soha el nem készült szórólap szövege)