Mindenen át
Mikor az őrület hajszol, s egy éve nem alszol,
mikor a kín emészti vágyad, s futna a lábad,
mikor patakzik könnyed, mert félre löknek,
mikor tövis-vár a szív, mert be senkit sem hív,
mikor Félsz az úr a lelkeden, s nem jön szó:
mikor nincs íze a kenyérnek, s mélyedése a tenyérnek,
mikor a víz keserű, mert mindenhol keselyű,
akkor HOL AZ ISTENED?
Mikor szaggatják inged, mert semmire sem vitted,
mikor tombolnak gyerekeden, s te pörögsz az egy kerekeden,
mikor vérré válik a világod, mert senki sem kiáltott,
mikor rommá dőlnek falaid, s elúsznak aranyhalaid,
(ha voltak valaha is),
mikor borsszemnyi a remény, az ember kegyetlen, kemény,
mikor porban fetreng a hited…
akkor… Mondd! HOL AZ ISTENED?
***
Itt vagyok…
S ha hagyod,
meleg takarója leszek lelked megmaradt rózsáinak.
(Véredtől piros tüskéi életed szomorú óráinak
nyomai, amitől az erő duzzad, hogy újra felém tartsd arcod.)
2011. 03. 21.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése