Menekülés

Menekülni? Minek?

A borús fátyolfelhő alatti

erdő is hitte, kisüt még a nap,

s szívósan küzdött a

viharos szélben, gondolatban

elképzelte, hogy holnap

végre rámosolyog a szerencse.

Csak várt és várt, azt álmodta,

hogy soha többé nem tépi

kínok kínja,

s fái, lombkoronái lágy

széllel ringatózik majd,

otthont adva a madaraknak,

lemosva a rátapadt sarat.

Görcsösen ragaszkodott,

s kapaszkodott

úgy milliónyi gyökereivel,

mint hitével…

lesz szebb jövő

ha eljön Ő, a Nap.

Aztán…

Menekülni? Már minek?

Hurrikán tépte

a természet csodáit,

villám sújtotta, derékba törte,

néhány fája az utolsót hörögte…

Mire kisütött a Nap.

2010. 02. 04.