Menekülés

Menekülni? Minek?
A borús fátyolfelhő alatti
erdő is hitte, kisüt még a nap,
s szívósan küzdött a
viharos szélben, gondolatban
elképzelte, hogy holnap
végre rámosolyog a szerencse.

Csak várt és várt, azt álmodta,
hogy soha többé nem tépi
kínok kínja,
s fái, lombkoronái lágy
széllel ringatózik majd,
otthont adva a madaraknak,
lemosva a rátapadt sarat.

Görcsösen ragaszkodott,
s kapaszkodott
úgy milliónyi gyökereivel,
mint hitével…
lesz szebb jövő
ha eljön Ő, a Nap.

Aztán…

Menekülni? Már minek?
Hurrikán tépte
a természet csodáit,
villám sújtotta, derékba törte,
néhány fája az utolsót hörögte…
Mire kisütött a Nap.

2010. 02. 04.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések

törékeny

milyen törékeny a test, s a lélek:
egy pici szúrás itt, egy pici szúrás ott,
egy kis vágás itt, egy kis vágás ott.
mire feleszmélsz, ezernyi sebből folyik a véred,
és talán mire megérted
mi is történt az Élet közben,
már hiába állnak körbe többen.

A szerzői jogokról

A blogban elhelyezett tartalmakat szerzői jog védi, azok máshol történő felhasználását a szerző megtiltja. A blogban közzétett írott alkotások bárminemű felhasználásához a szerzők nem járulnak hozzá, azokat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény által meghatározott módon kell kezelni. Copyright © 2023 Medvéné Adamócki Dóra és Medve Zsolt