megkopott

Visszhangok keringenek az ólom bástya tetején,
keringőt jár az elme és a szív.
Serceg a vén fal mélyén a pillanat,
gondolat pihen a lomb alatt.
Remény lendül alvó helyzetéből,
páncél teste harc hevétől
megkopott.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések

időmértékes szerelem

a szívem                      elraboltad:
fejemben ott a         kép, ahogy kezed
kezembe fogva össze-vissza ballagunk
a várban, és szemedbe nézve síromig
eskü  hagyta  el  szerelmes  ajkam…

A szerzői jogokról

A blogban elhelyezett tartalmakat szerzői jog védi, azok máshol történő felhasználását a szerző megtiltja. A blogban közzétett írott alkotások bárminemű felhasználásához a szerzők nem járulnak hozzá, azokat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény által meghatározott módon kell kezelni. Copyright © 2023 Medvéné Adamócki Dóra és Medve Zsolt