Megfeneklett gondolatok

Írni akarok. Csak úgy. Valami szépet.

Ezért az ajtó elé kitettem egy széket.

Magamra húztam viharvert kabátom,

s azt mondtam, most a tél lesz a barátom.

Pár röpke percig, míg tollam serceg,

koncentrálok a papírra, mint büszke herceg,

de más képek tolulnak eszembe,

kacagó kisfiú, s egy kislány a kezembe.

Pír csípi arcukat, szaladnak a hóban,

együtt mi négyen rosszban és jóban.

Idilli lázálmok, boldog évek…

könnycsepp hűvösétől magamhoz térek,

s csak a város zakatol, én ülök a széken,

és várom, hogy az ihlet visszatérjen.

2012. 01. 23.