kisírni kellene...

a bennrekedt álmokat, mik ébren sem változnak, 

a plafonnéző éjeket, az újraélt beszédeket, 

a Veled-vitákat (mik néha vidámak), 

a némán ülő szavakat - míg ketté nem szakadnak, 

a megfáradt imákat, az örök óvást - hogy vigyázlak, 

a tegnapok nyomait végre

kisírni kellene...