Egyszer talán...

Egyszer talán az Úr elé állok

Csendben hajtanak feléd az álmok

Fogadom neked szerelmem fényét

S adom testem – lelkem egész lényét.

Egyszer talán az Úr elé állsz

Nélkülem többé már sohasem hálsz

Vállalsz reményt, hitet, az életet

És megosztod velem a végzeted.

Egyszer talán az Úr elé állunk

Szívből vágyakozva egyé válunk

Harmatos, mámorító pillanat…

Mi örökkön – örökké így marad.

2007. 03. 26.